Két férfit szeretek   Az óvodában nem baj, ha az ember lánya egyszerre több fiúba is szerelmes, és nehezen tudja eldönteni, hogy nagy hirtelen melyik felesége legyen. Viszont az évek múlásával, közel a harminchoz sok fejtörést okoz, ha két férfit szeretünk...

És te, szereted Brahmsot? Most nem arról a kiszámított viszonyról van szó, amikor egyik kapcsolat sem ér el a szívig, csupán számítás és élvezet között lavírozunk, hanem arról a gyötrő és kétségbeejtő helyzetről, amikor két embert szeretünk, és szeretnénk, ha legalább annyi szavunk lenne a szeretetre, mint az eszkimóknak a hóra, hogy el tudjuk mondani, meg tudjuk értetni mindenkivel, mit is érzünk. Persze nem lehet beszélni róla, mert úgy képzeljük el - hiszen úgy szocializáltak minket -, hogy a szeretet kizárólagos. Azt hisszük, hogy ezt a keresztet csak nekünk kell cipelni, közben szép csendben, valamilyen módon, rengeteg nő viszi. Valaki csak futó flörtök, valaki évek óta tartó viszony miatt. Persze azt is tudjuk, még ha bennünk meg is fér ez a kettős szeretet, azt nem viselnénk el, ha mellettünk lenne egy másik nő, akiről párunk azt mondaná, hogy szereti. Izgalom vs. biztonság A legtöbb nőnek – akár bevallja, akár tagadja – fontos a biztonság, ám legtöbbször csak addig, amíg minden kiszámíthatóvá nem válik, és nem érzi, hogy veszít fontosságából, mert élete párja hanyagolni kezdi. Szeretetre ácsingózunk (mindig és újra), így könnyedén belesodródunk egy másik férfi bűvkörébe, aki az udvarlás hevében újra megadja mindazt, amit egykor az a férfi is megadott, aki mellett reggel felébredünk. (Persze, ha a férfi nem kel korábban...) A régi kapcsolat mély köteléke és az új lángolás izgalma egyszerre feszíti a nő szívét, aki dönteni próbál, hogy merre terelje tovább az életét. Egyszer halálosan boldog, utána halálosan boldogtalan. Aki életében másodszor éli át ezt a hevességet, még könnyen felrúg maga körül mindent, hiszi, hogy most sokkal jobbra cserél, akit már többször égetett meg a tűz, inkább élvezi a múlandó örömöt, izzik és fürdőzik a rajongásban, amíg lehet, közben tudja, hogy néhány hónap együttélés után minden ugyanolyan lenne, mint régi kapcsolatában.   Hetente egyszer??! Talán mókásabb lenne az életünk, ha úgy kezdenénk a történetünket, hogy öt férfit szerettem, de most már csak kettőt szeretek, mert nem bírtam a szexet az öttel. Viszont a tények azt mutatják, hogy a legtöbb harminc körüli nő simán bírná a szexet öt férfival – bármit is mondanak a férfiak -, viszont egy tartós párkapcsolat és négy szerető menedzselése annyi energiát vesz igénybe, hogy a dagadó libidóval rendelkező nők inkább egy szeretőt keresnek maguknak.  Ennek a leggyakoribb oka, hogy a férj (tartós párkapcsolat) nemcsak az apró udvarló szertartásokat hanyagolja, hanem a házastársi kötelességet is. A nő önértékelése csökken, majd jön egy új hím, és a nő nemcsak nőiesebb, de kicsit szerelmes is lesz. És az igazi kanyar a dologban, hogy legtöbbször nem is a szex az igazán felvillanyozó, hanem a figyelem, a csodálat és a hódolat, amivel a férfi körbeudvarolja a nőt. Csak pillanatok Vannak pillanatok, pár hétig tartó lángolások, amikor mindkét férfi egyformán fontos, amikor úgy érezzük, hogy egyiket a másikkal áruljuk el, miközben az egyiktől a másikhoz vágyunk, és ha ott vagyunk, akkor vissza. Nem tudom, hogy mi alapján kell ilyenkor dönteni, hiszen a szív és az ész kölcsönösen árulják el egymást. Talán jó lenne egy precíz mérleg, amivel ki lehetne dekázni a szerelmet, és pontosan tudnánk, hogy mi a helyes, mint kell tennünk. De nincs mérleg, viszont itt az idő, ami próbára teszi az érzelmeket, és egyszer kiderül, amit az elejétől kezdve tudtunk, hogy egy ilyen helyzetben nem lehetünk nyertesek, mert mindenképpen elveszítünk valamit, ami fontos volt. A pillanatnyi örömért fájdalommal bűnhődünk, és sohasem tanulunk - újra és újra játszunk a tűzzel. Forras Nok Lapja