Ahogy ma a két szemedbe néztem,
Fénye, szerelmedet tükrözte vissza.
Ahogy forrón átölelve, hozzád értem,
Éreztem az érzésed, igaz és tiszta.

A múlttól féltem, a mától is rettegek,
Hogy elszáll az érzés, akár a fellegek.
Ami ma nyönyörű, holnap, mese lesz.
Ami ma jó volt, holnapra már, feleded.

Jó lenne látni, a jövő titkos rejtelmeit .
Átérezni a vágyunk, összes sejtelmeit.
De a mai nap, még egymásé legyünk,
Míg lesz érzés, őszintén szerethessünk.

Millio apró csók, ezer szerelmes ölelés,

éjszakákon át tartó forró szeretkezés!

Vad szerelem és örült szenvedély,

ez az ami bennem él!

Arra vágyom veled legyek,

csakis Téged szeresselek!

De rettegek hogy elillan a pillanat,

s valaki tőlem elragad.

Nem kisérsz majd utamon,

s nem marad más csak a fájdalom.

Nem lesz több közös ébredés,

s nem marad más csak az emlékezés.

Egyedül veled boldog ez az élet,

ezért kérlek SZERESS MÍG ÉLEK!!!!!

Úgy szeretnék madár lenni,
Nagy szárnyakat növeszteni,
Felrepülni az égbe,
A nagy világ közepébe,
Onnan visszanéznék,
S nagyokat kacagnék,
Végre szabad lennék.

Most mint kinek letörték a szárnyát,
Kinek elvették szabadságát,
nem érzem azt az érzés sokaságát,
Mely a világ legcsodálatosabbját,
Adná a szabadság jogát.

Ha egyszer szabad lennék,
Nem tudommit érezhetnék,
Gazdámat már nem hagynám el,
Hisz ő volt mindig mellettem,
Ő vígasztalt, ő szeretett
Ő fogta mindig a kezemet.

Szemeidben Szemedben mélységes tengerek Beléjük nézek és elveszek... Szemedben ragyogó csillagok Szépséged rajtuk is túlragyog. Szemedben keserű emlékek Szemedbe nézek és nem félek. Szemedben lelkedet keresem A szemedben benne vagy, kedvesem

Szemedben könnycsepp lenni,
Végigfolyni arcodon és meghalni az ajkadon.
Szivedben „gyémánt” lenni,
Veled lenni fényesen, csak éreznélek édesem.

Szemedben könnycsepp lenni,
Felragyogni a fényben, és elillani a mélyben.
Lelkedben „élet” lenni,
Vigyáznék rád gyertyalángom, hisz te vagy nekem minden álmom.

Szemedben könnycsepp lenni,
Gömbölyödni csendesen, s párologni hirtelen.
Bőrödön „illat” lenni,
Bevonnálak teljesen, és falnálak esztelen.

Kezem kezed nélkül,mint reggel harmat nélkül
Arcom arcod nélkül, mint virág illat nélkül
Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!

"Belső zsebedbe bújva
Lehetne élni szépen,
Örökös boldogságban,
Halálig szívverésben..."

Van egy lány, akiért mindent megtennék.
Érte a világ végére is elmennék.
Aki a szívemet virágba borította,
És utána a menyországba jutatta.

Akit önző módon megbántottam.
Késöbb jöttem csak rá mit is csináltam.
Elküldött és azt mondta örökre vége!
Szívemből a virágok eltüntek véle.

Szívem sötét zárka mélyébe zárta,
De tudom a kulcs most is ott van nála.
Reménykedek, hogy az ajtó még kinyílik.
És sajnos már minden csak rajta múlik.

Vajon tud még hinni nekem? Nem tudom.
Még most is csak ebben bizakodom.
Most épp ezt az írást olvassa mellettem,
Talán látja a könnycseppet a szememben.

Szeretem Őt, ahogyan soha senkit még,
Nem éreztem ilyet már nagyon, nagyon rég.
Nélküle? Sodródok, mint üres papírhajó,
Ha megtalálna és felemelne az volna jó.

Dönthet úgy is, hogy többé nem látom,
Bár az lenne a legszörnyűbb a világon.
S jobb, ha tudod ez a lány Te lennél,
Bízz bennem, szeretnélek, ha engednéd!