| Ő nem tudta elfogadni hogy vége, kést ragadott és tett valamit végre, Lassan végig húzta a csuklóján a kést, s várta míg előbugyog a pirosló vér.
Leült és nézte ahogy csorog, rájött nem a leghelyesebb dolog, s elgondolkozott vajon mért is, fogott kést és vágta ereit.
Lassan elkezdett szédülni, És már alig tudott ülni, Ledőlt a székről kínjában, forgott a világ minden irányban.
Körülötte már minden véres, Könnyezett,s elszállt belőle az élet, sutogott egy szót mielött elment ezerszer, "Drágám én téged nagyon szeretlek..."
| |