Megjelenésben a nők alapvetően ápolt, jó megjelenésű, de nem feltétlenül kisportolt testalkatú férfiakat keresnek, a legfontosabb, elengedhetetlen tényező, hogy a férfi adjon magára, foglalkozzon a testével. Egy ápolatlan, rosszul öltözött férfinak igen kicsi esélye van arra, hogy egy nő figyelmének középpontjába kerüljön…

A férfiak természetesen hasonló elvárásokat támasztanak leendő partnerükkel kapcsolatban, ugyanakkor ez náluk nem kap akkora hangsúlyt – talán azért, mert a hölgyek alapvetően jobban odafigyelnek magukra. A férfitekintet hamar letapogatja a szebbik nem homorulatait és domborulatait, ám korszakonként változó a testrész, mely elrabolja a szívüket. Míg a 30-40-es években a gyönyörű kacsókért voltak oda, a mini korszakában, az 50-60-as években a lábakért, később a formás derék és popsi dobogtatta meg a férfiszívet, manapság pedig a mellek – lehetőleg kirakatban.

Kialakuló kapcsolatokban bármi is rabolja el a szívet, az biztos, hogy ebben nem csalódhatunk – hiszen a legelső pillanattól látható, mi az, amivel a másik rendelkezik.

A második lépcső

A testen, és annak kölcsönös elfogadásán túllépve a párocska még mindig nem lehet bizonyos abban, hogy valóban tartós kapcsolat gyűrűzik felé. Ez az időszak az, amikor egymás belső tulajdonságait derítik fel, és összevetik azzal a képpel, ami bennük él az ideális férfiról, vagy nőről.

A második lépcsőn állva azonban sokszor nagyfokú türelmetlenség tapasztalható, egyfajta sürgetettség a másik minél gyorsabb megismerésére, mintha kifutnának az időből, elszalaszthatnánk bármit is. Sokszor és sokan esnek abba a csapdába, hogy nem ismerik meg eléggé a választott „nagy őt”, és mintegy átugorva ezt az időszakot, a harmadik lépcsőre ugranak. Mielőtt továbblépnénk, álljunk meg egy pillanatra: mi az, ami nehezíti a másik megismerését?

Leggyakrabban el sem jutunk párunk megismeréséhez, mert ráhúzzuk ideálképünket. Ahelyett, hogy a társ valódi tulajdonságait – beleértve a számunkra szimpatikus és nem tetsző vonásokat is – felfedeznénk, inkább egy könnyed huszárvágással gondolataink bugyrából előhalásszuk az „ideális” férfi- vagy nő-zsákot, és ráhúzzuk partnerünkre. Nem azt az embert látjuk, akivel találkozunk, hanem egy képzelt tulajdonságokkal teleaggatott embert.

Ez az időszak azonban még a felhőtlen boldogságé: úgy érezzük, megtaláltuk az igazit, aki minden kimondott és kimondatlan igényünknek megfelel, ő az, aki képes minden álmunkat valóra váltani. A boldogság azonban csak ideig-óráig tarthat, hiszen a társ megítélése nem valós megismerésen alapul.

A harmadik lépcső

A jól megalapozott második lépcső után könnyen vehető az akadály: hosszú távon is ápolni, nap mint nap újra újat teremtve fenntartani a szerelmet, megőrizni a kapcsolat gazdagságát. Ha azonban kimaradt egy lépcső, akkor most komoly problémák látnak napvilágot: kiderül, hogy az, akit annyira szeretünk, nem is olyan, mint amilyennek mutatta magát. Vagy hogy is van ez? Ő mutatta magát valamilyennek? Határozottan igen, a probléma azonban csupán annyi, hogy ezt az arcát, amilyen ő maga valójában, nem akartuk megpillantani. Sokkal inkább a szerelem lila ködében repdesve gondoltuk, hogy ő olyan lesz, mint amit mindig is szerettünk volna.

A társ valódi tulajdonságai azonban hosszabb távon nem maradhatnak titokban: előbb-utóbb a lila köd elillan, és csak zavart hagy maga után. Szembesülni kell a „nagy ő” néhány borzasztóan kellemetlen vonásával: nem fordít párjára elegendő figyelmet, rendetlen, túl sok alkoholt fogyaszt, vagy bármi más, ami csak bosszantó lehet. Csalódást okoz, pedig ő nem változott, ugyanolyan az első találkozás óta – csak éppen nem fér bele abba a zsákba, amibe az ideális társ tulajdonságait gyűjtögettük hosszú évek során.

A bálványok szükségszerűen ledőlnek, a kapcsolatnak fájdalmasan vége szakad, és ismét egyedül maradunk, készen egy új bálvány emelésére.

Forrás: Nők lapja Cafe