Megcsaltak: menjek vagy maradjak

Vajon működik-e az, ha benne maradunk egy olyan kapcsolatban, amelyben a párunk megcsalt? Ha maradok a hűtlen férfival, azzal nem önmagamat csapom be? Ha nem tudok megbocsátani egyetlen félrelépést, nem fogom örökre megbánni? De hányszor lehet megbocsátani? Örök kérdések, amelyektől nemcsak kapcsolatunk, de önértékelésünk, belső harmóniánk is függ.

Vendy Loses pszichológus számolt be arról, hogy minden héten kap legalább ötven olyan segélykérő levelet férfiaktól és nőktől, amelyben azt kérdezik tőle, megbocsássanak-e az őket megcsaló párjuknak. Minden levél tartalmazza az ok-okozati fejtegetést, hogy a megcsaló körülbelül miért kényszerülhetett a félrelépésre, néha pedig eszmefuttatásokat is tartalmaznak arról, hogy a megcsalatás nem jött volna létre, ha az a gonosz, otthonromboló harmadik meg nem hipnotizálta volna a szegény, ártatlan megcsalót, mintegy akarata ellenére elcsábítva őt. A levélírók kérdése mindig az, hogy "mit tegyek" és "hogyan állíthatom meg a gonosz csábítót".

"Maradj a csalóval, és önmagadat csapod be!" - mondják sokan, és bár kemény kijelentés, de sok igazságot tartalmaz. A megcsalás csalás, mert egy egyezség megszegése. Hogy miért ne maradjunk egy megcsalóval? Mert ha megtörténik egyszer,  valószínűleg meg fog történni még egyszer. Miért? Mert ha együtt maradunk egy megcsalóval, miután kitudódott, ezzel mintha arra kondicionálnánk, megcsalhat minket, mert úgyis visszafogadjuk.

Az első lebukással veszíthet a legtöbbet a megcsaló, mert akkor még nem tudja, mi lesz a párja reakciója. Miután azonban túlélte a háborút és vihart, pontosan fogja tudni, hogy mik a reakcióink. Mire másodszor, harmadszor, harmincnyolcadszor lép félre, már egészen pontosan fogja tudni, mire várhat, ha kitudódik. Egy csomó sírás, kiabálás után hetekig, hónapokig jól viselkednek, majd jöhet a következő aerobikedző, masszőr vagy eladólány.

Még ha sikerül is túltenni magunkat a szívfájdalmon, a hazugságokon és azon a tíz kilón, amit a "vigasztaló kajával" szedtünk fel magunkra, egy felhő mindig beárnyékolja azután a kapcsolatot, hiszen lehet, hogy soha többé nem fogjuk teljesen szeretve, biztonságban érezni magunkat. 

Az emberek úgy kezelnek minket, ahogyan mi engedjük nekik. Húzzuk meg tehát a vonalat. Ha önértékelésünk, belső harmóniánk és büszkeségünk sérül azzal, ha párunk más karjaiban keresi az izgalmakat, akkor jobb, ha már a második kitudódott esetnél csomagolunk - mert egy újabb esélyt mindenki érdemel.

Forrás:[origo]Női lapozó