A test�nk nem hazudik
N�gy igaz t�rt�net

A test csak test. Csont, h�s, izom, bõr. M�gis, micsoda hatalma van. Hatalmaskodik a lelk�nk�n, megv�ltoztatja a j�zan �sz d�nt�seit. Cs�b�tani k�pes, meleget adni, szeretetet �rasztani. Megrezd�lni, csalogat�n illatozni, b�gyadni egy m�sik test szor�t�s�ban. De tud merev lenni, mit a j�g. Hideg�lni, dermedni, fagyasztani. Elutas�tani, f�jdalmat okozni. �s ha nem hisz�nk neki, nem vessz�k figyelembe apr� jelz�seit, k�pes belebetegedni.

�rthetetlen vonzerõ

D�ri r�gi orvosdinaszti�b�l sz�rmazik, �p�t�szm�rn�k. �kos pedig vaseszterg�lyos. D�ri im�dja a sz�nh�zat, a k�nyveket, a klasszikus zen�t. �kos j�, ha elolvas n�h�ny sort az �js�gban, ideges�ti a hegedûk vinnyog�sa, �s sosem volt k�pes v�gig�lni h�rom felvon�st a sz�nh�zban. D�ri teniszezni �s bridzsezni j�r, �gy pihen. �kos l�b�t az asztalra t�ve kortyolgatja a s�r�t. D�ri �s �kos f�rj �s feles�g. �s boldogok! D�ri szerint valami titokzatos testi vonz�d�s van kettej�k k�z�tt, valami õsidõkbe ny�l� elk�telezetts�g. – Amikor elõsz�r megpillantottam �kost egy �p�tkez�sen, rajta felejtettem a szemem – mondja az asszony. – Tudtam, hogy sose l�ttam, m�gis olyan ismerõs volt. Besz�dbe elegyedt�nk. Ahogy k�zelebb j�tt hozz�m, meg�reztem a szag�t. Sz�nd�kosan mondom �gy, mert izzadt volt, csapzott, hiszen fizikai munk�t v�gzett. Azon vettem �szre magam, hogy hatalmasakat szippantok a szag�b�l, �s nem tudok betelni vele. �s a bõre… K�ptelen voltam levenni a szemem a nyak�r�l, a mellkas�r�l, a kez�rõl. Annyira sz�gyelltem magam… Minden�ron meg akartam �rinteni. K�t h�nap ut�n, a sz�leim nem titkolt megr�k�ny�d�se ellen�re, �sszeh�zasodtunk. Ez a vonzalom tart �ssze minket az�ta is, imm�r h�t �ve: mintha ugyanabb�l az anyagb�l gy�rtak volna. Veszeksz�nk persze mi is. Csapkodunk, kiab�lunk. Sok a gondunk. M�gis, ha egym�shoz b�junk, megszûnik a vil�g. Tal�n a bõre simas�ga, tal�n a hangja… Nem tudom. A tud�s, a v�gzetts�g, a szok�sok nem sz�m�tanak. Csak ez az õr�lt, megmagyar�zhatatlan vonzalom.

Egy keserny�s illat

A harminch�t �ves Borb�la h�ztart�sbeli. Egy asszony, aki �r�met tal�l abban, hogy meleg vacsor�t fõz a f�rj�nek �s kivasalja a gyereke ruh�it. Nagy szerelem volt az �v�k, csak egyetlen dolog zavarta az asszonyt: a f�rfi d�s szõrû mellkas�nak a szaga. Hi�ba mosdott frissen, hi�ba parf�m�zte mag�t, ez a furcsa, keserny�s illat nem tûnt el r�la. – Im�dtam a f�rjemet, de ha szeretkez�sre ker�lt a sor, mindent elk�vettem, hogy ne �rezzem ezt az illatot. Az orrom al� d�rg�ltem a f�l �veg k�lnimet. Viszolyogtam a szag�t�l – mes�li. – Azt�n megsz�letett a kisl�nyunk. K�t�ves volt, amikor egy nagy kir�ndul�sr�l haza�rve felkaptam �s �sszecs�koltam. Ahogy a gyerek haj�ba f�rtam az orrom, egyszerre ugyanaz a keserny�s, savanyk�s illat csapott meg. A f�rjem szaga. Az�ta nem zavar. Sõt, im�dom. Ha szeretkez�nk, beleszagolok a mellkas�ba, �s olyan teljess�g�rz�s lesz rajtam �rr�. Olyan boldogs�gf�le.

Szerelem n�lk�l

– M�lyen vall�sos csal�dban nõttem fel – mes�li a vid�ki tan�t�nõ, M�ria. – A sz�leim arra tan�tottak, �lj becs�letesen, tiszteld a f�rjed, neveld a gyerekeidet a legjobb tud�sod szerint. Ez a k�teless�ged. A f�rfi, akihez hozz�mentem, hasonl� k�zegbõl sz�rmazott, egyenes, megingathatatlan ember volt. Tizen�t �vvel idõsebb n�lam. A sz�leim mutattak be neki, �s akkor �n, tizennyolc �ves fejjel, beleegyeztem a h�zass�gba. Nem volt okom kikosarazni, magas, j� ki�ll�s� f�rfi volt, egzisztenci�val, diplom�val. Csak �ppen szerelmes nem voltam. Azt sem tudtam, mi az. Az elsõ �vben megsz�letett az elsõ gyerek, azt�n n�gy �ven kereszt�l a t�bbi h�rom. �gy gy�rtottuk sorba a gyerekeket, hogy �n soha nem �lveztem a szexet. �ltal�ban kedden �s szombaton voltunk egy�tt. V�rtam, hogy gyorsan t�l legyek rajta. Nem is tartott t�z percn�l tov�bb soha. Azt�n kezdõd�tt a baj. Egyre erõsebb foly�s, alhasi f�jdalmak. Orvost�l orvosig mentem, de nem tal�ltak semmi gyullad�st, elv�ltoz�st. Pszichol�gushoz k�ldtek. Õ vil�g�tott r�: nem szeretem a f�rjem. Ez�rt hadakozik ellene a testem. A legkisebb l�nyom is bet�lt�tte a tizennyolcat, amikor d�nt�ttem, elv�lok. K�l�n lak�sba k�lt�ztem, �s csod�k csod�j�ra egy h�t sem telt bel�, elm�ltak a testi t�neteim.

�reztem, hogy m�s lett

– R�g�ta sejtettem, hogy megcsal a f�rjem – eml�kezik a negyvenhat �ves Vera. – Nem voltak t�rgyi bizony�t�kaim, mint a r�zsos inggall�r, hajsz�l a zak�n… Annyit vettem �szre, hogy valahogy m�s lett. �r�kig b�mult b�rgy�n mosolyogva maga el�, meg se hallotta, ha sz�ltam hozz�. Ja, �s elkezdett m�zeumokba j�rni. K�pzõmûv�szeti albumokat tanulm�nyozott. Pedig addig sose tette. De a leggyan�sabb akkor lett, amikor szeretkezt�nk. �n b�jtam hozz�, neki esz�be se jutott volna. Nem cs�kolt meg. Szinte �t se �lelt. Csak csin�lta, mint egy g�p. Elegem lett, �s ell�ktem magamt�l. Azt mondtam, megal�z�, amit csin�l. Tudom, �rzem, hogy nincs kedve hozz�m. K�teless�get teljes�t, sz�vess�get tesz nekem. H�t nekem ne tegyen sz�vess�get! Tudom, hogy van valakid, ord�tottam, �s õ csendben b�lintott. M�snap elk�lt�z�tt. A szeretõj�hez. Egy mûv�szett�rt�n�sz nõh�z. M�r r�g megbocs�tottam neki, hogy elhagyott – teszi hozz� szomor�an Vera. – Nem haragszom, ami�rt megcsalt, nem haragszom, hogy elv�lt tõlem. Csak egyet nem tudok megbocs�tani. Hogy t�rgyk�nt haszn�lta a testem.

forras : Holgyvalasz