Nélküled

Kegyetlen fájdalom kínozza lelkemet,
Pedig csak egy bűnöm van;
Szeretlek Tégedet.

Érzéseimet, ha előtted feltárhatnám,
Lelkem titkait veled megoszthatnám,
Boldog lennél velem.

De a sors mást rendelt minékünk,
A másik életéből hamar kilépünk,
Viszonzatlan szerelem.

Vigasztalást nincs hol keresnem,
Nélküled üres lett az életem,
Elveszett lelkemet keresem.

Rád még sok szép kaland vár,
Nekem mindez csak álom már,
Szomorúan ébredek.

Rossz álom volt csupán?
Nem is álom volt talán?!
Fájó érzelem.

Ébredek, magamban;
Egyedül maradtam.
Ez a halál?!

Álmomban

Furcsa álmot láttam,
Álmomban elötted áltam.
Furcsa világ az álom,
Azt mutatja amire vágyom.
Tudja mit szeretnék,
Tudja ha veled lehetnék...

Az álom oly valós,
Mégis oly valótlan.
De oly jó volt álmodni,
Oly jó volt álmomban.
Ilyen szépet még soha...
Sohasem álmodtam!

Hisz valóban...
Isten a legjobb szobrász,
S Te vagy legszebb műalkotása.
Égi anygaloknak
Élethű földi mása.
Álmomban veled voltam
De jött a reggel,
S ágyamban nélküled,
Egyedül ébredtem fel.

Álmomban velem vagy ,
Ezt hivén...
Szép szádat csókoltam...
De a párnát csókoltam én.
S miközben karom
Ölelni vágyta testedet.
Csak a párna pelyheit
Ölelte helyetted...



Ha lehetne...


Ha lehetne...

Ha lehetnék párnád,
Melyen alszol csendesen.
Vagy lehetnék takaró,
Mely rajt nyugszik testeden.
Vagy lehetnék tolpihe,
Mellyel kezedben játszol,
Ha lehetnék a kabátod,
Mely melegít ha fázol.

Ha lehetne...

Ha lehetnék tintafolt,
Mely nyomot hagy ujjadon.
Vagy lehetnék könnycsepped,
Mely átsiklik ajkadon.
Vagy lehetnék italod,
Mely ontja a szomjadat.
Ha lehetnék éjszaka,
Mi elhozza álmodat.

Ha lehetne...

Ha lehetnék szellő
Mely fújja a hajadat,
Vagy lehetnék napsugár,
Mely lágyan símogat.
Vagy lehetnék esőcsepp,
Mely végigfut karodon,
Ha lehetnék boldogság,
Mely piroslik arcodon.

...én is boldog lennék.






Így van ez....

Így van ez én jól tudom,
De szóval el nem mondhatom,
Mert szóval el nem mondható,
Ésszel fel nem fogható,
Hisz sehogy sem hallható,
Szemmel sem látható,
Kézzel sem fogható,
Csak szívvel adható...
Ezt érzem én!

Eljött az est,
hazatérsz.
Fáradtan öleli
válladat egy kéz.
Egy pillantás,
mely arcodon
végigsimít.
A csók, mely
ajkad égeti
elandalít.
Asztalhoz ülsz.
A tányéron
a hold sugara
megremeg.
Míg éhséged
oltod Ő figyel.
Éhes gyomor...
Ő ajkán mosoly
honol.
Boldog, hisz
adhatott;
Szeret.

Köszönöm Neked...

Köszönöm Neked a felhőtlen eget.
Köszönöm Neked a boldog könnyeket.
Köszönöm Neked a nap sugarát,
Köszönöm Neked a szél sóhaját.

Köszönöm Neked, hogy zöldell a rét.
Köszönöm Neked, hogy szívem Tiéd.
Köszönöm Neked, hogy szárnyalhatok
Köszönöm Neked a pillanatot.

S majd, ha mindezt már
megköszöntem Neked,
hát kezdem újból és
köszönöm majd, hogy Veled élhetek!

"Sose hittem volna,hogy édes a szerelem
Csak mióta szép lelkedet keresem
Melynek minden gondolata,beszéde
Benne ragyog szép szemeid tükrében"

Szeretnék a közeledben lenni,
Titkos arany szíved megfejteni.
Lennék gomb a nadrágodon,
Vagy pihe-puha porszem a válladon.
Lennék hűvös takaró, mely cirógat Téged,
Vagy párna, melyen lágyan pihen fejed.
Lennék köves út amin jársz,
Vagy álmod, amire vársz.
Lennék szemedben tüzes lobogás,
Vagy tested ölelő vízben a csobogás.
Lennék lelkedben az érzelem,
Szívedben el nem fogyó szerelem.
Lennék bármi, ami közel visz hozzád,
Sokszáz éve, hogy itt várok Rád.

Szívemben sokáig alvó tűz most hirtelen éledni kezdett,
Tudom, hogy ez az érzés egy kezdet, mely egy másik ember felé űz.
Lelkem meghitt csendje, felborúlt hirtelen,
Most belép életembe egy vonzó idegen.
Szívem azt súgja, ne hagyd tovább menni,
Érzéseidet engedd bátran szárnyra kelni.
E piciny parázs, mely eddig csak pislákolt,
S nyugodt napjaimban zavart nem okozott,
Most egyre nagyobb lángra kap!
Kimondhatatlan boldogság vesz erőt rajtam
Szerelmes vagyok! Talán ezt akartam?
Nem, nem akartam, csak sodort az ár,
Mely azt suttogta, valahol rád boldogság vár!
S mint minden ember, vakon hallgatok e szóra,
Megyek az árral, magamat hajszolva
Hajszolom szívemet, mert tudom,
Magamat olya érzésnek adom,
Mely életem perceit örökre betölti,
S kettőnk vágyait beteljesíti!

Szeress, mert rövid az élet,
Szeress, mert szeretlek téged.
Szeress, hogy bolgog legyél,
Szeress, nehogy egy életet tönkre tegyél.
Szeress, hogy viszont szeresselek,
Szeress, hogy tudjam szerethetlek.
Aeddig szeretsz, eddig élek,
Szeress sokáig, mert meghalni félek!


Ha porba írunk valamit, elfújja a szél,
De ha a szívünkbe véssük örökké él.
Én a szívembe véstem egy szót, s egy nevet,
a szó: SZERETLEK,
a név: a Te neved!


SZeretnélek minden percben látni,
Elfeledni, mind azt ami ugy tud fájni.
Rózsák nyílása, levelek hullása,
Elmulastrott percek megbánása.
Téged szeretlek amíg élek,
Lelked enyém, add nekem a szíved,
Elolvasod versem függőleges sorát
Könnyen megtudod miért vágyom ugy rád

Valaki titokban rólad álmodik, Valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki téged nagyon-nagyon szeret, Valaki boldog, ha melletted lehet. Valaki szemében miattad könny ragyog, S bevallom ez a valaki, én vagyok. Mikor rád gondolok szívem nagyot dobban. Senkit sem szerettem nálad soha jobban. Nézz rám, ez vagyok én, többet ne várj, mert nem adhatok. Szeress igy is, bár fájdalmas az élet, Meghalni könnyebb, de én szeretlek téged. Te vagy az első kinek hinni tudok, te vagy az első, kinek hazudni nem tudok, te vagy az első kit feledni soha el nem fogok, Te vagy az első kit igazán szeretni tudok.