Csak a szex tart össze minket

– Az újságokban örökké csak azt olvasom, hogy a párkapcsolatok idővel elszürkülnek, és mindegyik fél más ágyban keresi a boldogságát. S hogy mind több problémát okoz a szex. A nők frigiditás, a férfiak merevedési zavarok miatt panaszkodnak... ... a szexológusok pedig egyre jobban élnek ebből. Nálunk ez éppen fordítva van. Minket a párommal már évek óta csak a szex tart egymás mellett. – Testünk a találkozásunk első pillanatától kezdve mohón akarta egymást. – Tamara izmos, hosszú combjait törökülésbe húzza a heverőn. Rakoncátlan, göndör frizurájának vörös tincse szemébe hullik. Egyik fülében üveg fülbevaló. Orra körül bolond szeplők ugrálnak, amikor fintorog. Inkább fiús, mint nőies alkat. Nincs a viselkedésében semmi kihívó. Serdülő lánynak is nézhetném, pedig már huszonhat éves. – Zsoltival – mondja, és megnyalja a szája szélét – négy évvel ezelőtt az Újvár Klubban futottunk össze. Én a közgázra jártam, ő a Schönherzben volt kollégista. Talán tagadnom kéne, de nem teszem, már az első találkozásunk éjszakáján ágyba bújtam vele. Nem tehettem mást. Minden bajomra gyógyszer – Akkor már fél éve nem jártam senkivel. Randevúzgattam ezzel-azzal, de eszembe sem jutott, hogy komolyan vegyem bármelyiküket is. A barátnőmmel járkáltunk szombatonként táncolni, bulizni. Nekem az az életforma tökéletesen megfelelt. Kevés időm volt. Elsőéves voltam, nehezen ment az egyetem. Sokat tanultam, mégis tele voltam utóvizsgákkal. Hiányzott a rutin. Január volt, a vizsgaidőszak kellős közepén, nem is akartam sehova elmenni. Betti szekált. Előbb-utóbb meg fogsz savanyodni, mondta, máris olyan zöld vagy, mint az éretlen alma. Nézd meg magad, tiszta könyvmoly lettél. Addig magyarázott, amíg magamra húztam a legkényelmesebb farmeremet, az ócska zöld Benetton trikómat, és elmentem vele. Kettő körül járhatott, amikor a büfé előtt a sorban mögém lépett a végzetem. Egy-kilencven magas volt, alig hetven kiló, kockafejű. Tipikus informatikus. Amolyan két lábon járó számítógép. Margaréta koktél jó lesz? – kérdezte. Körülnéztem, hogy tulajdonképpen kinek is beszél. Jó lesz? – ismételte meg a kérdést, és átnyúlt fölöttem. Megvontam a vállam. Megkóstolhatom, böktem ki. Bár ne mondtam volna. Abban a pillanatban rontottam el az életem. Gyere, keresünk valami csendesebb helyet– indítványozta, és két kezében a két pohár koktélt tartva, könyökével törve az utat, verekedte át magát a tömegen. Egészségedre! – mondta, és úgy nézett rám, hogy attól a köldökömig elpirultam. Hajnalig táncoltunk. A puszta érintésétől futkosott rajtam a hideg. Azóta is egyfolytában azon gondolkozom, hogyan lehetséges mindez. Zsolt pontosan az a fajta férfi, akire megismerkedésünk előtt azt mondtam volna, hogy „szigetember”, ha egyedül lenne egy lakatlan szigeten, akkor se kellene. Először is nagyon csúnya. Két hosszú karja úgy lóg ki a vállából, mintha egy cérnával lenne fölfércelve rá. Huszonnégy órából tizenhatot ül a gép előtt. Kizárólag az e-mailjeit hajlandó elolvasni. Könyvet véletlenül se venne a kezébe. Közös témánk nincs. Én hülye vagyok az informatikához, neki gőze nincs a gazdaságról. Ő balra szavaz, én jobbra. Ő éjjel dolgozik, és reggel tizenegyig alszik, én tízkor ágyba dőlök, de reggel hétkor kinyílik a szemem. Ő egy funkcionáriuscsaládban nőtt föl, istentelenül, én egy katolikus családban, ahol minden vasárnap templomba jártunk. Eleinte Isten létéről sokat vitatkoztunk. Nem tudtam meggyőzni. Tulajdonképpen nincs bennünk semmi közös. Ő a húst hússal eszi, én vegetáriánus vagyok. Az elmúlt négy évben legalább nyolcszor összevesztünk. Hol ő költözött el az albérletünkből, hol én. De két hétnél sohasem bírtuk egymás nélkül tovább. Azt mondja, én szexmániás vagyok, és nem érti meg, hogy ez csak vele kapcsolatban van így. Tudom, mert megpróbáltam. Annyira szerettem volna kiszabadulni a köztünk lévő testi bilincsből, hogy megpróbáltam másokkal is lefeküdni. Nem bírtam. Néha meg tudnám fojtani, amikor már tizedik órája csak a hátát látom. Beszélek hozzá, de nem válaszol. Hívom kajálni, azt mondja, rögtön, aztán újabb órák telnek el, és el is felejti, hogy enni kéne. Olyan sovány, hogy zörögnek a csontjai, és koldulni lehetne vele. És mégis. Ha nem vagyunk együtt reggel, délután már rám tör a vágy. Nézem a tarkóját, ahogy ott ül, az előtt az átkozott gép előtt, és nem tudok ellenállni, hogy meg ne harapjam. Ne most, macsesz, mondja akkor, de már érzem, hogy megváltozik a bőre illata, hosszú, fehér ujjai megállnak a klaviatúra fölött. Teste olyan tartást vesz fel, mint a kismacska, amikor az anyja a szájában hurcolja egyik helyről a másikra. Izmai elernyednek, az ajkai kinyílnak, egyre mélyebben veszi a levegőt. Imádom, hogy nem tud nekem ellenállni. Pontosan úgy szerelmeskedik, ahogyan él. Megszűnik körülötte a világ. Megsüketül, tépi magáról a ruhát, harap, durva, kiabál. Tiszta őrült. De az első perctől kezdve mindent tud a testemről. Soha nem hibázik. Nincsenek félresikerült együttléteink. Olyan nekem, mint valami gyógyszer. Ha volt, elmúlik tőle a fejfájásom. Ha együtt vagyunk este, mélyen és nyugodtan alszom. Ha ideges vagyok, megnyugszom, ha álmos vagyok, felébredek. Nem tudok nélküle létezni. Nem tudok aludni, ébredni, élni. A legbiztosabb kapocs – Azt mondta, hogy csak a szex tart össze bennünket? – Zsolt a számítógépasztalra teszi föl valószerűtlenül hosszú lábát. – Ez baj? – néz rám kérdőn. – Mert szerintem, ha igaz lenne, az se volna baj. Ráadásul nem is igaz. Szerintem nincs még egy ember, akivel olyan jól tudna balhézni, mint velem. Márpedig Tamarának a veszekedés az előjáték. Minden tevékenysége ezzel indul. Jobban tud dolgozni, aludni, takarítani, szerelmeskedni, ha előtte jól kibalhézta magát. Ebből meríti az energiáit. Én pedig megfelelő mennyiségű okot szolgáltatok neki ehhez. Ez egy játszma. Én ülök a gép előtt, nem viszem le a szemetet, nem olvasom a HVG-t, nem szavazok a Fideszre, nem hordok pizsamát, nem nézek akciófilmeket, cukrot teszek a káposztás kockára, és felemás zokniban járok. Csupa remek ok a veszekedésre. És velem pompásan lehet veszekedni, mert engem nem érdekel, hogy más férfiak ékszert vesznek a barátnőjüknek, meg jó kocsijuk van, gyereket akarnak, és minden este szépen elmossák maguk után a mélytányért. Este meg beveszik a kis kék tablettát, mert anélkül már nem is megy nekik. Az élet rövid, és csak két fontos dolog van benne. A munka és a szex. És ez a két dolog nálam rendben van. Én vagy dolgozom, vagy szerelmeskedek. S mivel csak erre a két dologra koncentrálok, mind a kettő remekül megy. forrás:hölgyilág