Le�nyk�rõk


Kisfiam, az eljegyz�s komoly dolog, nem lehet ukmukfukk lezavarni, hogy csak legy�nk t�l rajta, mint egy rossz n�th�n, indulatoskodott a nagyi. Szem�ben k�l�n�s tûz gyulladt, �gy mondta, nem vagytok komoly emberek, nekem kell kezembe vennem az ir�ny�t�st.

�s hozz� is l�tott. Kosz van itt, morgott, �s b�r egy h�napja se volt, hogy ablakot mosott, lekapkodta a f�gg�ny�ket, be�ztatta azokat, l�tr�ra �llt, �s neki�llt ablakot pucolni. Ecetes vizet �s �js�gpap�rt haszn�lt, eridjetek innen a vacakjaitokkal, hepci�skodott, amikor megpr�b�ltak ablakpucol� szpr�t a kez�be nyomni, ezek semmit se �rnek, a pap�rn�l semmi se k�l�nb.
Ilyeneket sz�lt a l�tra tetej�n, mert az ablakpucol�st senkinek �t nem engedte volna. A csal�d meg k�zben agg�dott, hogy mikor zuhan ablakostul az utc�ra. De nem zuhant, csak pucolt, lehelt �s d�rzs�lt, parancsokat osztogatott, hogy a szõnyegeket ki k�ne verni.
�gy mondta, verni, mert esk�dt ellens�ge volt a porsz�v�nak. Nem tud ez semmit, magyar�zta a porsz�v��gyn�knek, aki azt bizonygatta, ha masin�j�t megveszik, nemhogy por, de m�g atka sem marad a lak�sban. Iszonyatos sz�v�erõrõl papolt ez az ember, azt�n hogy mutassa, nem tr�f�l, a falhoz illesztette a g�p�t, beind�totta, az r�tapadt a falra, az �gyn�k meg a l�b�t felemelve r�csimpaszkodott, hogy l�tj�k, �gy sz�v, hogy m�g engem is elb�r.
Ugyan m�r, mondta a nagyi, mi nem porsz�v�zunk falat, de amikor az �n B�l�m kiverte a szõnyeget, abban se maradt semmi, felelte. Ettõl a mondatt�l megsz�d�lt, mint mindig, amikor a nagypap�t sz�ba hozta, �s a porsz�v� dug�j�t v�letlen�l kih�zta a konnektorb�l. A g�p le�llt, az �gyn�k meg g�pest�l a fenek�re esett.
Olyan komikus, annyira r�hejes volt a helyzet, m�g az �gyn�k is vigyorgott, csak a nagyi õrizte meg komolys�g�t: errõl besz�ltem az elõbb, k�rem, vigye innen a vack�t. Am�g �lek, porsz�v� be nem teszi a l�b�t, ki�ltotta, amibõl �vek alatt az�rt engedett, de a szõnyeget tov�bbra is prakkerrel kellett verni. A csal�d f�rfi tagjai ny�gve, szents�gelve az udvarra mas�roztak, �s �sszes d�h�ket beleadva p�f�lt�k, vert�k, hogy amikor v�zh�lyagokkal a kez�k�n a szõnyeggel vissza�rtek, a dr�ga nagyi lefitym�lva annyit mondjon, f�rfiak, ugyan, m�g egy szõnyeget se tudnak kiporolni, t�b�c�t kapok, ha ezt felteszem.
Hanem az m�g od�bb volt.
Amikor v�gzett az ablakkal a nagyi, megsz�r�totta, kicsit megvasalta a f�gg�nyt, visszarakta, de r�j�tt, koszosak a falak. A fi�kat m�sz�rt szalasztotta, hogy most elt�ntetem ezt a cs�fs�got, �s a k�peket, fogasokat, t�kr�ket leakasztatta, �s meszelõvel v�gigviharzott a lak�son, de �gy �m, abban senki kifog�st nem tal�lt. Majd a parkett�nak esett neki, kent �s d�rzs�lt, a fi�k meg a b�torokat rakosgatt�k, hogy ne legyenek �tban, s amikor m�r minden ragyogott, �s a fi�k a hûtõ fel� araszoltak, hogy a munka ut�n j�jj�k a meg�rdemelt s�r�cske, a nagyi fejet cs�v�lt, hogy nem lesz ez �gy j�. Minden olyan av�tt, szeg�nyes. Mindj�rt j�v�k, j�vend�lte, �s elviharzott.
H�rom �ra m�lva t�rt vissza. Minden rendben, lelkesedett, azt�n c�dul�t vett elõ a zseb�bõl, �s onnan olvasta a haditervet. �s a fi�k ny�gve hurcolkodni kezdtek. Bemeleg�t�sk�nt a h�romajt�s szekr�nyt a pinc�be vitt�k. (T�rt�nt kis baleset, apa derek�ban egy ideg becs�põd�tt, itt hagyjatok megd�g�lni felki�lt�ssal a padl�ra rogyott.) M�r õt is ker�lgetni kellett. De hi�nyzott a szak�rtelme is, az egyik ajt�t a k�rfolyos�n hagyt�k el, beakadt a korl�tba, a m�sik a pincebej�ratn�l szorult meg, szakadt le. De a pinc�j�kbe korm�nyozt�k a monstrumot. �csi – a legkisebb fi� – ott szorult be, �s kezdett kiab�lni, hogy seg�ts�g, klausztrof�bi�s vagyok, �s m�r r�ngott a sz�ja, amikor a dr�tokat �tv�gva kiszabadult a fogs�gb�l. Azt�n a fi�k a foteleket vitt�k fel Vicsotk�hoz, cser�be bõr �lõgarnit�r�t hozhattak. A k�nyvespolc Gyulain�hoz v�ndorolt, onnan a polcok mellett csill�r is �rkezett, �s a gy�ny�rû k�nai v�za, aminek mindenki a csod�j�ra j�rt. De �rkezett �j �gy, �tkezõasztal, hozz� illõ sz�kekkel, paradicsommad�r mint�j� perzsaszõnyeggel, amit mielõtt a lak�sba cipeltek volna a fi�k, szorgosan kiporoltak. Kutin� k�lcs�n�zte a Tiffany �ll�l�mp�t �s a 24 szem�lyes herendi �tk�szletet (a levesest�ny�r kicsit csorba, de m�g �gy is eleg�ns). Az elõszobai t�kr�t Matyi b�csi, az �riszab� adta (vigy�zzanak vele, velencei, csiszolt �veg), a k�peket �s az antik szobrot Sch�n mam�t�l kunyer�lt�k el. �gy n�zett ki a lak�s, a telev�zi�sok itt forgathatt�k volna a „Sz�p asszonyok egy gazdag h�zb�l” c�mû filmsorozat leg�jabb r�sz�t.
Valami m�g hi�nyzik, mondta a nagyi, �s a harmadikra, az �j lak�khoz – a nev�ket m�g senki nem tudta – ugrasztotta a fi�kat, mert azoknak, amikor a h�zba k�lt�ztek, l�tta, hogy sz�p p�lm�ik, vir�gaik vannak.
Cs�kolom, mondta az �j lak�nak �csi, a p�lm�k�rt j�tt�nk, eljegyz�sre lesz. �h�m, felelte az �j lak�, vihetik, de vigy�k a madarat is. �s haszn�lati utas�t�ssal egy beo madarat adott �t, mert a p�lm�k n�lk�l a mad�r azonnal depresszi�s lesz.

De j�, mad�r, lelkesedett a nagyi, amikor a papag�jt megl�tta. J�, hogy eszedbe jutott, �csi. Valamireval� lak�s mad�r n�lk�l smafu. Ez�rt azt�n, b�r m�r n�gy �ve nem besz�lgettek, Kallus n�nit�l egy napra kik�lcs�n�zt�k az akv�rium�t az aranyhalakkal. (Onnan eredt a vita, hogy Kallus n�ni szerint Monaco kommunista nagyhercegs�g, mire a nagyi szer�nyen megjegyezte, maga, Magdik�m olyan buta, l�bon kihordta az agyhal�lt.)
De sz�p, lelkesedett a nagyi, a lak�st csod�lva. Bocs�nat, mondta erre anya, aki k�sve �rkezett, �s hirtelen nem ismert saj�t otthon�ra.
�s akkor �szveszejt� s�t�s-f�z�s kezd�d�tt. Tisztess�ges asszony h�tf�le s�tem�nyt k�sz�t eljegyz�sre, mondta a nagyi, �s ugyan nem mondta, de egy t�zfog�sos men�sort is �ssze�ll�tott, hogy �r�kk� eml�kezetes legyen ez a nap. Te meg, kisfiam, sz�lt v�leg�ny unok�j�hoz, most k�rbefutsz a rokons�gn�l, nem telefonon, sms-ben vagy t�viratban, hanem szem�lyesen mindenkit megh�vsz. (K�zben kider�lt, kev�s a sz�k, Bak t�mbh�zfel�gyel�t�l kellett hatot felcipelni.)
�s elindult a v�leg�ny, rokont�l rokonig ment, hogy v�gighallgassa, nah�t, eljegyz�s lesz, mondhatom, gratul�lok, mi�rt legyen jobb neked, fiam. �s mindenhol beledikt�ltak kis italt, hogy ma m�g nem sz�l miatta az asszony, nyugodtan ihatsz, meg �n is, mert van indok. �gy mire a rokoni l�togat�sok v�g�re �rt, bizony m�r kornyadozott a v�leg�ny, h�tba veregett�k, hogy nem vagy boldog, lesz ez m�g rosszabb is.
M�snap k�nz� fejf�j�sra �bredt a v�leg�ny, �s arra, olyan illatorgia van a lak�sban, ak�r Gundel konyh�j�ban. A nagyi sorra emelgette a fazekak fed�it, hogy itt marhah�s f�l, itt zsenge galamb, �s k�l�nf�le s�l�, p�rol�d� h�sokr�l, hozz� ill� k�r�t�sekr�l sz�lt m�g, �s arr�l, hogy az eljegyz�snek, annak eml�kezetesnek musz�j lenni.
Azt�n mindenki �nnepl�be v�gta mag�t. (Kider�lt, az eg�sz fam�li�ban egyed�l a nagyi tud tisztess�gesen nyakkend�t k�tni. Gyere, kisfiam, intette mag�hoz a v�leg�nyt, szeg�ny B�l�mnak is mindig �n k�t�ttem meg.)
Azt�n le�ltek, v�rtak. Befutottak a rokonok, anekdot�ztak, s�r�k �s borok ny�ltak, m�g az �r�t lest�k, hogy hol k�sik a mennyasszony. Azt�n v�gre megsz�lalt a cseng�, egy biciklis fut�r levelet hozott a v�leg�nynek, aki hangosan olvasni kezdte: „Bocs�ss meg, Laci. Gondolkodtam rajta, korai lenne m�g az eljegyz�s, az esk�v�. Az�rt maradjunk bar�tok!”
– Elmarad az eljegyz�s? – k�rdezte Dezs� b�csi, akit a csal�d nem az esz��rt tisztelt.
– �gy fest, hogy igen – b�kte ki a v�leg�ny.
– Akkor most mi lesz? – szomorodott el.
– Mi lesz, mi lesz? – ism�telte a nagyi. – Az lesz, hogy esz�nk, m�g el nem h�l az �tel.
Fiatalember, sz�lt a biciklis fut�rnak, �lj�n le, tartson vel�nk, ilyen j�t m�g sosem evett.
�s a csal�d a fut�rral egy�tt enni kezdett. �jabb borok �s s�r�k ny�ltak, estefel� halkan, hogy m�sokat ne zavarjanak, m�g �nekeltek is kicsit, mert az eljegyz�snek eml�kezetesnek musz�j lennie.
Reggel pedig a k�lcs�nk�rt b�torokat �g�ret�kh�z h�ven sz�pen visszavitt�k.

Guba Zolt�n