Mielőtt lefekszek puha ágyamba,
Kiülök az ablakba,
Onnan keresem a legfényesebb csillagot ,
mely az eslő találkozáskor szemedben ragyogott.

Majd eszembe jut meleg pillantásod,
mit szemed szememre vetett.
Ajkad forró édes csókja,
mit ajkamra lehelt!

Éjjszakánként lefekvés előtt
könnyzápor hull párnámra
Majd könnyeimbe merülve
Kereslek egy édes álmoba!

Álmodom azt, hogy itt vagy velem.
Majd szorosan átölel gyengéd kezed!
Álmodok rólad meseszép meséket,
ajkad édes ízét érzem szüntelen!

Egyszer hirtelen felriadok!
Könnycsepp folyik végig arcomon!
S csak gondolkodok
egy meseszép gondolaton!

Van álom melyet nem érhetsz el!
Van álom melyet remélned kell!
Van álom mely túljut mindenen!
Túljut a világon és az emberen!
Van álom mely megtanít szeretni!
Van álom mely megtanít feledni!
Van álom mely megtanít félteni!
Megtanít téged tiszta szívvel félteni!
Van álom melyet nem érhetsz el!
Az életben mindig csak remélned kell!

Fénylő holdas éjjeken,
ha te sem aludnál,
gondold azt hogy rólad álmodom át
Az összes éjjszakát!

Mert számomra Te az az álom vagy!
Akit a világon csak egy ember álmodhat!
Az az ember ki Téged igazán szeret!
Ez az ember én lennék,
Hát álmodj te is velem!